Hév-Dal — dalszöveg

Kata-kata, kata-kata.
Indulunk kifelé.
Nézz ki az ablakon!
Mit látsz?

Először házak jönnek,
sok ház, egymás mellett.
Ablak, ablak, ablak,
és egy torony a kert felett.

Kata-kata, kata-kata,
gurulunk tovább.
A házak lassan fogynak,
és nyílik a nagy világ.

Mit látsz most?
– Házat!
És most?
– Kertet!
És most?
– Mezőt!
Kata-kata — megyünk tovább!

Most már nincs torony,
csak egy templom messze.
Aztán már az sincs sehol,
csak fa, mező és este.

Egy tehén áll a sínek mellett,
és sokáig utánunk néz.
A város mögöttünk maradt,
és itt már minden csendes, kész.

Meddig tart a város?
Addig, ameddig a házak.
Aztán jön a kert,
aztán jön a mező,
és aztán már csak
a sín meg az ég.

Mit látsz most?
– Erdőt!
És most?
– Dombot!
És most?
– Az eget!
Kata-kata — megyünk tovább!

Végállomás!
Kata… kata… ka-ta…
Csend lett.
Itt nincs se torony, se busz,
csak egy kis állomás,
meg egy nagy fa mellette.
Megjöttünk a nagyihoz!

Kata-kata…
Holnap visszamegyünk.